csak az agyamon át!

Maximum gondolat minimum helyen: gátlástalan sejtelmesség? Borítókoncepció másképp. Két agy közti legkellemesebb távolság – a bejárható legszebb, legkacskaringósabb út. Hartay Csaba írt egy regényt ifjúkori csínytevő emlékeiről. Könyvborító készült. Ezt a regénycímet padba véstem, ahogy azt a csínytevők is tennék, közben változtak véleményeim a szövegről, Csabáról, a padról. Megmutattam neki, és változtak a véleményei rólam, a regényéről, a kiadónak is róla, rólam, és ez a sok változás még korántsem ért véget.

Shortcut, “az ő agyába az enyémen át vezet az út”: amit láttok, a regénye, a pad, a könyv, ezek mind olyanok, mint a csipkerózsika-álomba merevedett dolgok, aminek tárgyi emléke a könyv. A sok egymásra-hatásnak egyszercsak – remélhetőleg épp jókor – vége szakad, megállítják a folyamatot, és azt mondja valaki, elkészült egy hordozó, tessék megtekinteni, belátni rajta egy médiumba.

(katt a képre)