Aki van, aki nincs

Az identitás kérdése, meghatározása teológiai, metafizikai síkokra tereli a témát. Isten héber neve egy eredeti, stabil identitást sejtet. A mi identitásunk nem eredeti: szerzett, elsajátított, felvett. Egy történet megértésének fixpontjai a szereplők identitásai, nélkülük nincs történetmesélés.

Id=ösztönén, entitás=létezés – tehát etimológiailag az identitás a magára eszmélt, szimbólumokban gondolkodó énünk. Vagy valaki-valami énje. Azonban ha megkaparjuk e fogalom felszínét, meghökkentően sokszínű világra bukkanunk, és ez önmagunk sokféleségére és ellentmondásosságára emlékeztet. Az identitás vizsgálható Isten szemszögéből, vagy a nyelvéből, a szereleméből, az alkotáséból, a politika felől, a társadalmi berendezkedés szerint. Mindig kulcsszerepben. A kulcsok pedig ajtókat nyitnak, a bölcselkedés ajtóit. Ennyi bölcselkedés pedig minden társadalomkritikusra, tudatos vásárlóra, minden tervezőgrafikusra, reklámszakemberre és politikusra ráfér.  A nyelv, a kifejezés ősállapota, amikor még nem válik el tisztán a kép a szótól, a műalkotás az efemer dolgoktól, új nézőpontból láttatja megunt dolgainkat.