Fulbright ösztöndíjak plakát

Van egy örök dilemma: egy oktatásszervezéssel, államok közti diplomatikus kommunikációval, kulturális kapcsolatok ápolásával foglalkozó szervezet tagjainak tapasztalatra, évtizedekre van szüksége ahhoz, hogy tekintéllyel és hatékonysággal teljesítsék a rábízottakat. Az általuk megcélzott csoport viszont a fiatal elit, akik a vagányságra harapnak. E kettő ellentéte a designer megrendelővel való viszonyában úgy néz ki, hogy a konzervatív ízléssel (mondjuk úgy, hogy korának trendjeihez képest évtizedes lemaradásban levő?) rendelkező veretes korú döntéshozó mellett a designernek kell képviselnie a fiatalságot. Akkor is, ha már ő is kifutott az ösztöndíjas életkorból. Akkor is, ha a friss színek, a trendi betűk nem is tetszenek neki igazán, de hát miért ne tetszenének? Az olvasó kitalálhatja, ilyen ösztöndíjplakátot egy konzervatív döntéshozó nem fogad el, ez nem jelenik meg, legfeljebb a designer tartja fenn a jogot magának, hogy – talán ezzel szomorítva a megrendelőt – nem az elfogadott verziót, hanem a LEGJOBBAT teszi a kirakatába. (katt a képre)