H-Négyzet habzóbor

Több buborék, nagyobb élvezet. Habzóborhoz címkét – ami mármár pezsgő –, örömteli kihívás. A szőlőszem-motívummal küzdöttem, tovább nehezítve a feladatom azzal, hogy direktszínes, lila-hidegzöld és műszaki legyen az a bizonyos szőlőszem. A H-négyzet pince tulajdonosai perfekcionista, minimalista mérnökök. Birtokuk a Mátraalján terül el. Elkezdett nekem nagyon szimpatikus lenni ez a kockafejűség, igazából persze megjátszott sarkosság – amolyan felvett márkaallűr. Mint amikor egy nagyon szigorú néni portréja a reklám, hogy na, ő a mi minőségellenőrünk. Az első közös címkéinken Bekottáztuk tehát a designt, a kockoid qr-kódnak adva előkelő helyet, ezzel a “műszaki” paraméterek feltüntetésének 19. századi hagyományát vettük elő. Maga a borcímke alapvetően így néz ki a borokon:

Az egész fürt illustratorban rajzolva, minden csak vektorgrafikával. Gondolom, a terminátor láthatja ilyennek a szőlőfürtöt, vagy – talán már nincs messze az idő – amikor kiborgokkal helyettesítik majd a szüretelőket, idénymunkásokat, és az ő diszpléjükön ilyennek szkennelődnek majd be a célobjektumok. Kör, derékszög és 45 fok, bár a szőlőlevélre nem tudok szabályt 🙂  És a mérnöki, tuskihúzós-bekottázós betűtípust a pedánsan áthúzott nullával. Jó, jó, mondta a megrendelő, de nem lehetne esetleg egy kicsit redukálni még? Kell az a nagy fürt oda? Rendben, legyen kevesebb: az egy szem szőlő ábrázolása azért furcsa feladat, mert a szőlőt mindig a fürt miatt ismerik fel, a szőlőszem-fotó is csupán rejtélyes labdát juttat eszünkbe. Több verzió is született, a legköltségesebben stancolható verzió szőlőszemei a fürdőhab/partikellék-buborékokat, meg egy nagy göndör parókát is asszociál (katt a képekre). Az egy szem pedig talán mégis inkább először szőlőszem, aztán buborék.