Konstruktivista tutorial

…avagy a szabályosság mítosza. Kezdjük a szabályosság dicséretével: szabályos mértani alakok sorolásával könnyen visszaugorhatunk a konstruktivizmus korába, az avantgárd stíluselemekkel hamar lehet látványosat mutatni, bár ez kétélű fegyvernek tűnik. Ára van ennek, és ezzel a grafika mögötti, korabeli eszmékre célzok. Akkor először jöjjön a spenót, és csak aztán a süti! 

Spenót:

Mit csinál a Művész? Utánozza a világot, vagy átalakítja? A 20. század eleje tele volt olyan eszmékkel, amik valami nagy és végérvényes megoldás ígéretével kecsegtettek. Történt Önnel is, kedves olvasó, hogy egy pénzügyi intézet ügynöke felhívta, és átfogó, végérvényes megoldást ajánlott csekkbefizetéseinek kezelésére? Nagy eszmék mindig akadtak, minden kornak volt valami extra ígérete, de itt a század elején valahogy minden összejött. Egymástól függetlenül, mégis mintha egymás függvényében, nagyon más szándékokkal, mégis: ÖSSZEjött.

1. A futurizmus, ami összművészeti mozgalomként erősen kapcsolódott a fasizmushoz, a technológiát favorizálta. Ekkor már léteztek az első gyönyörű és száguldásra kész Bugattik, 1920 óta emblematikusan néz ki az első sorozatgyártott szivarjárgányuk. Marinetti, a futurizmus eszmélkedő vezéregyénisége közelről ismerte Mussolinit: az olasz fasizmus kiépülése sokat köszönhet a futuristák összművészeti szemléletének – hiszen még több féle médium = még több like… és most egy kis korabeli pletyka: Gáspár Margit, aki az Operettszínházat igazgatta az 50-es években, regényében részletesen beszámol Marinettihez fűződő szenvedélyes viszonyáról, amiből sok árulkodó részletet tudhatunk meg a futurizmus atyjáról – azért az nem semmi, ha egy alig húsz éves pesti zsidó lány és egy vérbeli futurista fasiszta faszi egymásba szeretnek! Marinetti, mint médiaszemélyiség olyasféleképp hathatott ravaszul megfogalmazott erőszakkiáltványával, mintha most a Prodigy frontembere a félelemkeltés apropóján nyilatkozna építészetről és a társadalom megváltoztatásának nagyívű igényeiről. De Antonio Sant’Elia építészeti vázlatai sem épp bungalós-lakóparkos hangulatot sugallnak mértani sorolásuk kemény és kegyetlen látványvilágával. De ha már futurizmus, és pl. Futura, sőt, Futura Black, akkor Paul Renner is eszünkbe juthat, akit viszont pont a nácik vegzáltak. A nácikról meg csak annyit, hogy a gót betűt először a legnémetebbnek, majd a legbetiltandóbbnak nyilvánították.
2. Moholy-Nagy László is favorizálta a technológiát, az érzékszervek kiterjesztését (és pl. egy anarchista-kommunista feleséggel is büszkélkedhetett). De a Bauhausnak lényege volt a kortárs techológiák preferálása, és az összművészet eszméje számukra is a legjobb eszköz volt ahhoz, hogy le ne maradjanak valami korszakos fejlesztésről, ami ki tudja, épp hol fog fölbukkanni. De hiszen számunkra is ugyanezt jelenti az összművészet eszméje! Mi sem akarunk lemaradni, nem? Mindez nagyon szép, és ma is számos intézmény az ő oktatási sémájuk alapján működik. És az ilyen eszmék kiterjesztései akár el is hozhatták volna a végső megoldást. Jó, de – kérdezheti az olvasó – mi is a megoldás? Az, hogy végső megoldás, kegyetlenül, sőt, büntetendően hangzik. Ma már mindenképp, akkor viszont, mint valami utópiában, hittek benne, illett egy értelmiségihez, hogy a társadalom változásában higgyen. Mi is hihetünk benne, de azért lettek közben árnyalatok: nem biztos, hogy egy akárilyen jó oktatási intézmény sémáját látva azt fogja hinni bárki, hogy meg fognak változni az emberek, esetleg néhányan, egy kicsit, meg pláne, ha kötelező. Lehetőség a változásra. De ha ezer lehetőség, akkor ezer legalább száz gonosz lehetőség is: pont a szép eszmék szélsőségeinek, vadhajtásainak félelmetes megerősödése okozta, hogy Moholynak is menekülnie kellett, az egész Bauhaus iskolával együtt, Amerikába. Nagyon nem szabad tehát összemosni ezeket a figurákat: Marinettit, Moholyt, az ő barátját, Kassákot, vagy Tatlint vagy az öngyilkos Majakovszkijt.
3. Az a nép, aki többször és módszeresen kiirtja a saját értelmiségét, ne csodálkozzék – az oroszok ma fejben nincsenek túl közel a design élvonalához: ha valaki ma szép, eredeti orosz termékdizájnt tud nekem mutatni, annak fizetek egy kört, de azért lehetett volna ez másképp is; nekünk ugyanis a leendő Szovjetunióban kell keresnünk a legszerethetőbb konstruktivistát. Mert úgy azért könnyű emblémává válni, hogy valaki egy 400 méteres, szabályosan forgó és szabályos testekből álló épületszobrot akar megvalósítani! Az illetőt Tatlinnak hívták, és ezzel az elkészíthetetlen művel, akárcsak élete késői művével, a repülő embert mímelő Letatlinnal a konceptualizmus örök vadászmezőire evezett. Ideális testek, ideális emberek – az ideák világában. (és ha már ideák, akkor Platón, és barlanghasonlat, és hát tényleg, az árnyéka szinte szebb önmagánál!) 
4. Mindezen felforgatók nyomán keletkezett az a grafikai irányzat, ami mai szemmel inkább bájos katekizmusnak hat, és korántsem A recept, csak egy kiindulás a stílusok közt; A geometrikus betűkkel is az a probléma, mint a geometrikus épületekkel, vagy a túl szabályos eszmékkel, hogy azért mi, emberek mégsem vagyunk geometrikusak. Még csak aranymetszettek sem. Szeretjük az optikai korrekciót, a humanisztikus talpatlan fontokat. Szeretjük a futuristákat, de azért cikizni is jólesik őket. Szeretjük a szabályos testeket, de azért ha vörös és ötágú, akkor betiltjuk. Szertjük a formatervezési/tipográfiai kísérleteket, de a társadalmi kísérleteket már kevésbé. Magát a kísérletezést viszont illik szeretnünk, kísérletezés nélkül ugyanis nehéz haladni. Egyik kedvenc tervező kísérletezőm pedig El Liszickij, aki ezeket a világfelforgató eszméket meg tudta szelídíteni, és a lényegüket átültette belsőépítészetbe, reklámgrafikába, tipográfiába. A linkeken látható: pavilondesign, valahol félúton egy konstruktivista szobor és egy installáció közt, egy olyan fotókollázs, amiért ma is megnyalja mind a 10 ujját egy grafikus, és a 90-es évek számítógépes felszabadulását idéző tipó, gondolom, az ólombetűk vagy fabetűk lehetőségeivel, egy kicsit korábban előadva.

Süti:

Igyekeztem, hogy a recept ne csak szoftveresen, hanemanalóg módon, ama kor eszközeivel a mai korban is elkészíthető legyen, akár egy fészerben, egy műhelyben. Ezesetben végy egy kompresszort, kék és vörös festéket, kartonlapokat, és menni fog!

1. InDesign: ezúttal induljunk ki a háromszöglogikából, sőt, akár a szabályos hatszöget is sorolhatjuk, az oldalhosszával (vagy annak felezőjével) arányosan.
2. a hatszögek egymásra fedve rombuszt, egyenlő oldalú háromszöget, paralelogrammát rajzolnak ki. Az idomoknak nem kell feltétlen kontúr, és a kitöltésük is fehér, csak az object effectekkel rajzolódnak ki a kontúrok, ahol egyébként arra is van lehetőség, hogy akár a következő vonalosztáshoz illesszük idomunkat, pusztán a kontúr növelésével
3. egymás fölötti multiple layereken megcsinálhatjuk a (30-as évekre is jellemző) retuspisztolyos pöttyös hatást, egyébként ez a kitakarós-kontúrozott érzés jellemző volt Molnár C. Pál grafikáira is, bár ő egész más, polgári felfogásban használta.
4. vegyünk egy tetszőleges geometrikus betűt: Bauhaus-Futura-Kabel, ha korhűen szeretnénk, de lehet Avant Garde vagy akár Lubalin is, és készítsünk feliratot. A sorolt geometria a geometrikus betűkkel szükségszerűen passzol.
5. a betű kontúrjának illustratoros negatív offset path-olásával élfényt vagy pozitívval külső kontúrt készíthetünk.
6. ha vérbeli konstuktivisták vagyunk, csak 30, 45, 60 és 90 fokos szögállást, és csak feketét, vöröset és kéket használunk, apró engedmények tehetők citromsárgával, de minél több lemondás, annál jobban a struktúrára vonjuk a figyelmet. Nincsenek korrigált ívek, és lehetőleg csak a szabályos korong, háromszög és négyzet szerepel.