Az Oscarfoundry története…

…eddig. Szubjektív képes kalauz és fontelemzés, 22 év távlatából. Ezt a bejegyzést részben az ihlette, hogy 2021. őszén a szintén idén indult insta után beindult Boskovitz Oszkár betűtervező fb-oldala, ideje összeszedni hát az immár túl sok és túl csapongó betűgondolatot. Oszkár sokszor adott és ad nekem friss betűiből, mintegy kóstolóként, hátha eszembe jut használata közben valami érdekes, vagy csak egyszerűen, mert jó fej. És igen, eszembe jut érdekes: amennyire neki a tervezés megy könnyen, nekem az írás. Na jó, egyikünknek sem megy könnyen semmi, csak mindenki teszi a dolgát. 10 betűcsaládot vettem tehát nagyító alá, de érzem, még maradt bennem írás és benne betű, meg nem írt font, miközben – ahogy az lenni szokott – sorra jönnek az új, megíratlan változatok.

A célom a fontok elhelyezése volt, stílusban és hangulatban: mihez használtam, mihez ajánlom, mivel lehet összehasonlítani – úgy veszem észre, ilyen olvasmányos, mégis szakmai cikk még nem nagyon született a témában. Jelenleg 122 oszkáros fontom van a fontmanagelő szoftveremben, összesen 23 családból. Köztük komoly, mértékadó cölöpök és csipkelődő, freestyle hangulatú extrémségek. Ahogy a 22 évet érzem, az idő előrehaladtával a játékosság nem csökken, legfeljebb kanalizálódik, csiszolódik. Szigorúan játékos lesz. De nem is ez az érdekes, hogy játékos-e vagy épp moduláris, bármi, hanem, hogy általában ma Magyarországon kevesen képesek jó és arányos, nem csak a tervezőasztalon mutató betűt készíteni. És ez talán burkolt kritika is a tipográfia állandó határpróbálgatói felé, hogy azért nyugodtan lehet teljesen normális, működő betűket is készíteni 🙂