bibliofil kiállítás

T-kom Galéria, 2006 december. Négy komplett művészkönyv kiállítása: egy kisregény, egy novellafüzér és egy “képes magazin”. Mind a szöveges tartalmak, mind a képek/fotók/illusztráció, mind a könyvtestek kivitelezése saját.

Ezen alkalomra elkészítettem az Ó, költészet! – mondakör (/kiállítás, /project) művészkönyv-változatát, valamint a 2004-2005-ben keletkezett novellák egyfajta bibliofil-kiadását Álmoskönyv címmel, és két, korábbi művem mellé raktam őket. Az Ó, költészet-könyv egyetlen éj alatt készült el, szinte kész volt már előtte is, csak elő kellett csalni és tízoldalas remix-formába önteni. Az Álmoskönyv már komolyabb opusz, ennek illusztrációit egykor önálló kiállításnak szántam, a vázlatosság-kidekázottság kettőssége és a “lelkiek szemérmetlen kiteregetése”-“mérnöki lefojtás kettőssége” miatt az egyszerű, együgyű KETTő-címet akartam adni annak a kiállításnak. De kiderült, hogy pusztán az abszurd álmaim illusztrációi, és hogy önmagam kigúnyolása volna, ha holmi absztrakt-expressz képekkel, mint invalidus őszintéskedésekkel téveszteném meg leendő közönségem. Egyébként nagyon szeretem az absztrakt expresszionistákat, csak ma rossz napom van. 
Két, 2002-ben keletkezett könyvem egyike a Bandi Angyal. Ez az angyalos kisregény mostanra már átíródott kissé, egyharmados duzzadást élt meg, és jól kifeszítette saját posztmodern lovestory-kereteit. Nem szégyellem persze az eredeti formát sem, de örülök azért, hogy csak ez az egyetlen példány maradt belőle. A negyedik mű pedig egy szitanyomat-papírnyomat-konstrukció (úgysem érti senki, már én sem, mi módon készült, a váci Nalors nyomdában, meg a pesti ráday-utcai rézkarcműhelyben), amolyan zagyvalék-etűd, egy szürrealista román forradalmár, Dinescu versei alapján, amiket Szlafkay Attila fordított még szürreálisabb magyarra.